07.Szülinap/part2

  -Ezt neked Jessica.- mondta a színpad közepén álló Justin Bieber! Leírhatalnul boldog voltam,hiszen aki mindig erőt adott nekem most itt énekli a kedvenc számom. Tudom, nem a kedvenc előadom, de akkor is. Mikor rá nézek akaratlanul is el áll a lélegzetem. Annyi videót és annyi képet láttam róla, de élőben teljesen más. A mellettem álló szőke srác is nagyom boldognak tűnt, viszont nálam nem volt boldogabb.
 - Boldog szülinapot Jessica. -mondta a szám végén majd oda jött hozzám és megpuszilt. Azt hittem ott helyben elájulok.
 - Ööö... izé köszönöm.- dadogtam zavartan. Justin aranyosan rám mosolygott. Michael lefotózott vele. Van egy közös képen Justinnal wow.
 - Most sajnos mennem kell de örülök hogy itt lehettem gyönyörűség.- nézett a szemembe, majd testőrökkel távozott, de mielőtt kilépet intett nekem egyet. Miután Justin kilépett az ajtón rögtön Luke-ot kerestem szememmel,hogy meg tudjam neki mind ezt köszönni. Hirtelen egy kar ölelte át a derekamat mire ösztönösen meg fordultam.
 -Tetszett?-kérdezte csillogó szemekkel Luke.
 -Nem hiszem el hogy Justin nekem énekelt.-"válaszoltam".-Te vagy a legjobb.-öletem át és már majdnem sírtam. Nem csak az örömtől hanem attól is hogy eszembe jutott a tavalyi szülinapom ami... Nem volt annyira jó...-Hogy intézted el hogy eljöjjön?-kérdeztem majd elengedtem a legjobb barátomat.
 - Ismerek pár embert.-mondta relytéjesen mire felnevettem. Luke bemutatott még pár embernek aki ott voltak, mind valaki ismerőse volt, de egy csomó mindenkiről még mindig nem tudtam hogy ki.
 Csupán öt óra van, és annyi  minden történt. Énekelt nekem Justin (!), a legjobb barátom által rendezett születés napi bulimon, megismertem egy csomó embert akivel  szerintem soha többé nem beszélek majd. De ez mind lényegtelen, mert olyanok közt voltam (Luke, Calum, Michael, Ashton) akiket barátaimnak mondhatok. Ez sokkal fontosabb volt mindennél.

 A hangulat egyre jobb lett.Pár órája tart a buli és egyre többen vagyunk .Mindenki jól érzi magát, és az italok is rendesen fogynak. Kis magányra vágytam, hogy átgondoljak pár dolgot ezért felmentem az emeletre. Egyes szobában voltak, de nem nagyon vagyok kíváncsi hogy mi történik ott. Majdnem egy hete vagyok itt és csak pár szobát néztem meg ezért találomra be nyitottan az egyikbe, a saját szobámba nem mehettem be mert Luke bezárta és azt mondta hogy meglepetés van oda bent szóval csak este nézhetem meg. Beléptem egy szobába. Tágas volt, a falak fehérek és egy ágy  olt a szoba közepén, volt egy író asztal egy szekrény... szóval otthonos volt. De amire egyből felfigyeltem az egy zongora volt. Régen nem ültem zongora előtt. Leültem a zongorához és ujjaimmal végig simítottam billentyűket, majd elkezdtem játszani egy dalt. Lehunytam a szememet és így játszottam rajta tovább, előtörtek régi emlékek. Még a bátyám tanított meg még zongorázni. A dal végén valaki tapsolt. Ílyedten megfordultam és láttam, hogy Liam támaszkodik neki az ajtónak.
 - Jó vagy.-mosolygott.
 - Csak próbálkozom.-pirultam el, Liam bejött és leült mellém a zongorához, aztán elkezdett zongorázni és én beszálltam így együtt zongoráztunk.
 - Huh ez nagyon jó volt... Amúgy ez ki szobája? -kérdeztem zavartan.
 - Az enyém.-mondta.
 - Te is itt laksz?-döbbentem meg.
 - Mikor Los Angelesben vagyok igen.-válaszolt majd elmosolyodott.
 - Akkor bocsi hogy bejötte én..-kezdtem és fel is álltam de Liam közbe szólt.
 - Maradj csak.-húzott vissza.
 - O.Oké.-mondtam majd vissza huppantam mellé. Egy ideig csak csendben ültünk majd megszólaltam.-Mióta az előzenekarotok a 5sos?-érdeklődtem.
 - Nem olyan rég óta..-gondolkozott.- De nagyon jó fejek, az egész úgy kezdődött hogy Louis és én twitteltünk nekik hogy merre bírjuk a zenéjüket meg ilyesmi... Találkoztunk és csak úgy jött..-magyarázta Liam. Ezután azt is elmesélte, hogy ő hogy lett híres, azt ahogyan bekerült a x-faktorba és egy csapatba került többi fiúval és akkor lett a One Direction...- De az egész olyan fura.. A tizenhatodik szülinapomra senki sem jött el, de most bárki eljönne.-nézett ki az ablakon gondolkozva.
 - Tudod.-túrtam a hajamba zavartan.- Az én tizenhatodik szülinapomra sem jött el senki... -szomorodtam el, majd egy könny csepp gördült le az arcomon. -Még Luke sem pedig ott volt Ausztráliában, de nem tudott el jönni valami miatt és... Egyedül voltam, még a szüleim sem voltak otthon mert elutaztak. Az úgy mond barátaim se.-szomorkodtam. Liam sajnálattal teli tekintettel átölelt én pedig vissza öleltem.
 - Figyelj ne szomorkodj. -engedett el és bele nézett a szemembe.- Nem ér annyit. Most leszel tizenhét bulizz és ne sírj .Na gyere.- fel állt és megindult az ajtó felé mire követtem és én is mentem.
 A többiek lent már kerestek és egy folytában ezt kérdezték hogy hol voltam és mitcsináltam. Gondolom lehet látni a szemeim,hogy kicsit piros.
 - Fent.- zártam rövidre. Calum jött oda hozzám a kezében két pezsgővel és az egyiket nekem adta. Nem szoktam inni, de szülinapom van és most csak nem baj.
 - Két perc múlva fél nyolc.- mondta Calum mosolyogva. Két perc múlva betöltöm a tizenhetet de jó! Mindenki körénk gyűlt és várták hogy "megszülessek".
 - Boldog szülinapot!- kiállította egyszerre mindenki, majd egy csomó ismeretlen ember megölelt. Miután mindenki elmondta nekem amit akart és mindenki végig ölelt leültem a kanapéra és bekapcsoltam a tévét. Csak én vagyok olyan okos hogy egy bulin ahol bömböl a zene és mindenki szórakozik bekapcsolóm a tévét. Hát igen hoztam a formámat. Luke ült le mellém és a tévé helyett engem nézett.
 - Te mit csinálsz?- kérdezte érdeklődve Luke.
 - Spongya Bobot nézek.-kiáltottam túl a zenét.
 - Jó de miért?-kérdezte.
 - Alig ismerek valakit innen és semmi kedvem sincs a bulihoz, én csak olyanokkal akarok lenni akiket legalább  ismerek. - mondtam és továbbra is a tévét nézve. Nem volt kedvem őrült nagy bulihoz, és fájt a fejem is. Nem akartam mást mint Luke-al beszélgetni vagy csak hülyülni. Nem volt kedvem a sok ismeretlen emberhez. Oké egy klubban bulizni más.
 - Biztos ezt akarod? -kérdezte Luke mire bólogatni kezdetem.
 - Hé hova mész?- néztem fel rá mert felállt a kanapéról.
 - Nyugi sehova.- mondta majd felállt a kanapéra és túl üvöltve a zenét kiabálni kezdett. A Dj-s észre vette ezért lehalkította a zenét.- Na szóval köszi, hogy eljöttetek de most menjetek haza. Sziasztok.- mondta mire mindenki morogni kezdett és elindultak a bejárati ajtó felé, hogy távozzanak.- Amúgy.-súgta a fülembe Luke. -Én is csak pár embert ismertem a többiről fogalmam sincs hogy kik voltak.- elnevettem magam és a mosolygó Luke-ot néztem.-Sajnálom hogy tavaly nem voltam ott.- mondta komoly hangon.
 - Semmi baj.-mondtam magam elé meredve. Lassan mindenki elment csak a One Direction tagjai maradtak itt mert ma itt alszanak.
 - És most?- kérdezte Calum. Nem jött rá válasz. Ashton bekapcsolta a zenét és tartottunk egy privát bulit. Lassan már kezdtünk fáradni de csak háromnegyed kilenc volt.
 - Gyere.-fogta meg a karom és kezdett maga után rángatni Luke. Pedig épp egy Justin számra táncoltam. Felmentünk az emeltre és Luke kinyitotta a szobám ajtaját. -Csukd be a szemed.- parancsolt rám, én meg szófogadó kislány voltam és úgy is tettem. Luke beljebb húzott majd megállított.- Kinyithatod.-szólalt meg. Lassan nyitottam ki a szememet. Az ágyam volt előttem amin egy kicsi fekete könyv volt.
 - Ez...-néztem Luke-ra mire bólogatni kezdett.-A 7.-es naplóm.-fejeztem be a mondatot. Még pár éve adtam oda Luke-nak a 7.-es naplómat hogy sokat gondoljon rám, mert akkor költöztünk el Ausztrália másik felére. Leültem az ágyra megfogtam a kis fekete könyvet, kinyitottam és bele olvastam. Az emlékek újból elő törtek. -Imádlak te nyomorék.-mondtam mikor a kis megjegyzéseit olvastam egyes részeknél. Mosolyogva álltam fel és adtam vissza Luke-nak.
- Nem fogadok el olyan ajándékot amit már egyszer neked adtam.- mondtam mire Luke a földet nézve elmosolyodott. Luke a zsebébe csúsztatta a könyvet majd kiment a szobából. Pár perc múlva én is lementem. Ott volt pár 1D-tag akik nagyban csocsóztak. Beszálltam én is a Barna hajú sráccal voltam akinek sok tetkó volt a karján. Nyertünk és rájöttem hogy Zayn a neve. Játszottunk még pár menetet, majd a 1D-s fiúk elmentek aludni, mert holnap elutaznak. Így öten maradtunk... vagyis négyen mert Calum túl sokat ivott és a földön beelaludt.
 - Játszunk olyat hogy kimarad fent tovább? - kérdezte Michael.
 - Benne vagyok.- mondtam. Nehezen Luke és Ashton is bele ment. Tizenegy van. A fiúk úgy is hamar kidőlnek majd, szóval nyerni fogok. Mindenki csinálta tovább dolgát, Luke és Michael xbox-oztak Ashton porszívozott (?) én meg a tévét néztem, éppen a Dóra a felfedező ment én beértem azzal is.
 - Ott van a hátad mögött.- kiáltotta Michael Dórának. Ezen nagyot nevettem. Meguntam a kisgyerekeknek való mesét ezért áttettem az MTV-re ahol a Family Guy ment.
 - Uuu ezt szeretem.-hagyta abba a porszívózást Ashton, oda jött mellém és leült.