17.Dion

 Sziasztok csibék:D! Nem tudom van-e még olvasóm, mivel ezer éve nem hoztam új részt, amit nagyon sajnálok is... De most nagyon kemény a  suli :c most is a holnapi kémia dogára kellene tanulnom... De itt az új rész, remélem tetszik <3
Utólag is, de nagyon boldog szülinapot az én kis Calum-omnak <3

Dion

Az anyák gyerekei kezét csak egy ideig fogják, de szívüket mindörökké. A gond ott kezdődik, hogy anyám sosem fogta a kezem, sosem volt mikor kellett volna, soha nem adott tanácsot. Ezért is áll a közel a szívemhez Liz. Ő mindig segített mindenben, bíztatott, és tanácsokat is adott nekem, ezerszer többet tud rólam mint a saját anyám. Már nagyon hiányzott. Leültem vele a kanapéra, és mindent elmeséltem neki az elmúlt évekről.

   Liz búcsúzkodni kezdett így könnyes búcsút vettem tőle, majd felmentem át öltözni mert még mindig a pizsimben mászkáltam.

 - Kop-Kop.-dugta be a fejét Liam.

 - Szia.-emeltem fel a fejem.-Mi járatban vagy erre felé?-vigyorogtam rá.

 - Úgy tudom jó hallgatóság vagy.-jött be.

 - Baj van? -hajtottam le a laptop tetejét.

 - Csak összezavarodtam.-hajtotta le a fejét, majd le ült mellém.

 - Mi miatt?- néztem a szemébe.

 - Fogalmam sincs csak... Olyan élni sincs hangulatom van ami miatt padlóra kerültem és nem tudok semmire se figyelni.- hadarta és a tekintete zavartságot sugárzott.

 - Ha padlón vagy, szedj fel onnan valamit.-tanácsoltam, és a kezemet a vállára tette. Liam óvatosan megölelt, és éreztem, hogy valamit kérdezni akar, de nem nagyon mer.- Ha bármit elakarsz mondani...-kezdtem de Liam megrázta a fejét, majd mindketten lementünk.

 Leültem Ash mellé a kanapéra, aki egy gyors puszit nyomott az arcomra.

 - Ha már mind itt vagytok...-szólalt meg Liam, és mindenki felé nézett.-Az van, hogy - vakarta meg az állát.- Hogy kirúgtak a hotelből.- bökte ki.

 - Mit csináltál?- kérdezte Calum már röhögve.

 - Azt mondták, hogy egy ember nem fér bele az étel szállító liftbe.-mondta huncut mosollyal.

 - Na és? -kérdezte Mikey.

 - Hazudtak, én bele fértem.- vigyorgott büszkén.-Szóval lehetne, hogy arra a pár hétre, míg itt vagyunk, ide költözhetnék? A kanapén is elalszom.-nézett könyörgően.

 - Liam, mivel Jess most itt lakik, elfoglalja a vendég szobát...-kezdte Luke.

 - De Jess úgy is Ashtonnal alszik, miért nem költöznek egy szobába? -kérdezte Calum. Nem nagyon szeretnék össze "költözni" vele, hisz még alig, hogy járni kezdtünk. Liam elég kedvetlen pofát vágott, majd újból könyörögni kezdett.

 - Én benne vagyok.-szólalt meg a mellettem ülő Ash, mire oda kaptam a fejem. Liamre néztem, aki cuki pofit vágott.
 - Felőlem.- dőltem hátra. Liam egy megkönnyebbült sóhajjal ült le a kanapéra.
 - Köszi srácok.- mosolygott önelégült arccal.- Elmegyek a cuccaimért.- mondta, felpattant, majd elment.

 A nagy kiabálás közepette, egy pöppet azt is lehetett hallani, hogy valaki csenget. A többiek nem zavartatták magukat, nyugodtan bömböltették a zenét, és videojátékoztak.
 Elmentem az ajtóhoz, majd jó nagyra tártam.
 -Szia Jess, ugye már kiköltöztél a szobából?- jött be, két óriási táskával és egy óriási vigyorral.
 - Nem, még nem...- csuktam be az ajtót.- De mi ez a jó kedv? Az előbb még tök rossz passzban voltál...- furcsálltam a hangulat változásait, mert most majd kicsattant az örömtől.
 - Mi az, nem lehet jó kedvem?- vonta össze a szemöldökét, és hideg tekintettel fürkészett.
 - Nem, dehogy.- felszaladtam a szobámba, a ruháimat bele szórtam a bőröndjeimbe, majd átvittem őket Ashtonhoz.

 A nappaliban egy csomó ruha a földön hevert, össze tört poharak szilánkjai voltak a szőnyegen, és a falon ketchup foltok voltak. A rumlit kikerülve kerestem meg a többieket, akik az udvaron sütkéreztek.
 - Mi a franc történt a nappaliban?- néztem rajtuk végig mérgese, és az új "lakón" állapodott meg a pillantásom.
 - Csak a szokásos.- legyintett Liam, majd újra a nap felé emelte a tekintetét.
 - Értem...- sóhajtottam egyet, majd leültem Ashton napozó ágyának a szélére. Ash levette a napszemüvegét, és vigyorogva figyelt.
 - Mi az?- néztem rá én is mosolyogva. Ashton megrázta a fejét, majd adott egy csókot. Abban a pillanatban Liam felállt, és morogva bement.
 - Mi baja?- kérdezte tőlem Luke.
 - Én tudjam? Tök fura mostanában.- Liam után mentem. A konyhában volt és a pultnak támaszkodva kortyolgatott valamit. Elé álltam és összefont karral néztem.- Mi van veled?
 - Mi lenne?- kérdezett vissza.
 - Szerinted? Tök fura vagy. Mi ez a nagy hangulat ingadozás? Mert ha nem vagy terhes nem tudok rá más magyarázatot adni...-nevettem el magam, de Liam komor tekintettel nézett.
 - Hagyj békén.- ez volt a végszó, ugyan is Liam elsietett. Nagyot sóhajtottam.

 Összepakoltam a nappaliban, ugyanis ezt senki se csinálta volna meg, majd a kanapéra ledőlve pihentem.
 - Áááááá! -rohant be sikítva Calum a nappaliba, csurom víz volt.
 - Mi bajod? -méregettem nevetve, majd a szeme körüli apró rácok elárulták, hogy nagyon jól szórakozik.
 - A srácok vizipisztollyal kergetnek.- megrázta a vizes haját, majd leült mellém a kanapéra.- Beszéltél Liammel? Azóta ki se jött a szobájából...- a szeméből aggódás áradt.
 - Próbáltam. - Calum fel állt majd kiment az udvarra, mentem utána. Leültem a fűbe, és a rohangáló fiúkat néztem.

 - Van egy meglepim.-ült le mellém hirtelen Ashton. A napszemüvege miatt nem tudtam a gyönyörű szemébe nézni.
 -Nem szeretem a meglepiket. -zavartan tépdestem a fű szálakat.
 -Ez tetszeni fog, na gyere.- ragadta meg a karom, majd elkezdetett kifele húzni. Beültünk a kocsiba, majd indultunk is.

Fél óra múlva Ash lefékezett egy épület előtt, mire vigyorogva néztem rá. Kipattantam az anyós ülésről, és rögtön a kis állat bolt bejárata felé mentem. Ashton jött utánam, és miután beléptünk megragadta a karomat, és maga felé fordított.
 - Válasszunk egy aranyos kutyust és vigyük haza rendben?  -heves bólogatásba kezdtem, mire Ash elröhögte magát, és egy apró puszit nyomott a számra.

 Az üzletben dolgozó idős hölgy elvezetett minket a kutyák felé.
 - Bármelyiket is választják, egy nagyon szerencsés kutya lesz.- mondta a nő, majd el is viharzott.
 Végig néztük az összes baby kutyát, de ami nekem rögtön megtetszett az egy malamute kutyus volt.
 - Ahhoz mit szólsz? -mutattam a számomra legszimpatikusabb kutyára. A kutya rögtön oda jött hozzánk. Ash benyúlt hozzá és megsimogatta.
 - Nekem nagyon tetszik.- mosolygott és gügyögni kezdett a kutyának.
 - Akkor legyen ő?- kérdeztem izgatottan. Ashton fülig érő mosollyal bólintott. szóltunk a nőnek, hogy ezt a kutyát választjuk, és miután kitöltöttünk pár papírt, már vihettük is haza.

 Otthon izgatottan szálltam ki a kocsiból, majd megvártam míg Ashton hozza a kutyát, és bementünk.
 - Amúgy, ő fiú vagy lány?- néztem a kutyára.
 - Fiú. Mi legyen a neve? -bevittük a házba, az én fejemen pedig levakarhatatlan mosoly ült.
 - Válassz te. -bevittük a kutyust a nappaliba, aki nagy szemekkel nézett körbe.
 -Legyen... Öhmm...-gondolkozott Ashton.-Dion!-mondta ki, majd vigyorogva nézett rám.- A Dion tökéletes név lenne neki.-nézte a megszeppent kutyát.
 - Oké, akkor legyen Dion.- nagyon tetszik ez a név.- Akkor üdv itthon Dion.-hajoltam le hozzá.
  Ashton elment szólni a többieknek, hogy új "lakótársuk" lett. Remélem nem fognak haragudni, hogy a tudtuk nélkül vettünk egy kutyát.