11.Majdnem csók

Hellóka ^.^ Nekem ez a rész lett a favorit :D Remélem nektek is tetszik ;) jó olvasást x (: (bocsi hogy rövid lett)

 Dörgést hallottam, amire egyből felkeltem. Az eső elkezdett esni. Remek, vihar van. Félve ültem fel az ágyamban, majd a sötét szobában körbenéztem, aminek nem volt sok értelme. Még egy dörgést hallottam, amire össze rezzentem, majd két másodperc múlva kék fény világította meg a szobát egy másodpercre. A takarót lerántottam magamról, és az ajtó felé vettem az irányt remegő lábákkal. Lassan nyitottam ki az ajtót és kukucskáltam ki. Ezt a házat annyira még nem ismerem, így csak pár lépést tettem a velem szembe lévő ajtóhoz, és be nyitottam. Nem tudom ki feküdt az ágyban, viszont a horkolása alapján, arra tippeltem hogy alszik. Halk léptekkel mentem ahhoz az ágyhoz. Még egy dörgést lehetett hallani, mire felugrottam és levertem valamit az egyik polcról.

 - Mi a..?-fordult meg az ágyba fekvő, rekedtes hangon beszélő valaki.

 - Bocsi... Én csak. Tökre félek.- mondtam vékony hangon.

 - Várj.-mondta, majd felkapcsolta az éjjeli lámpát.

 - Ashton.- csodálkoztam.- Neked ijesztően mély hangod van.- röhögtem el magam, majd oda sétáltam Ash ágyához és leültem a szélére.

 - Én is szoktam félni a vihartól.- mondta pár perccel később. Most egy nagyon-nagyon nagy dörgést hallottunk, amire megint össze rezzentem.- Ne félj.-tette rá a kezét a térdemre és közelebb jött. Ahogyan a félhomályban előttem ült, és a szemembe nézett, történt valami... Nem kint a viharban, hanem a bennem, pontosabban a gyomromban. Az arcom szerintem lángolt, a testemet meg tűz forró lett.

 - Ömm..-túrtam a hosszú, sötét barna hajamba, megtörve a kínos csendet.-Szerintem én vissza is megyek...-mosolyodtam el zavartan.

 - Ne.-nézett a szemembe. -Maradj csak nyugodtan.- tette hozzá és megérintette az alkaromat.

 - Rendben.-szóltam zavartan. Nem tudom mi ütött belém.

 - Mondj valamit.- vigyorgott Ash.

 - Mégis mit?- kérdeztem, és nem mertem a szemébe nézni.

 - Mesélj magadról.- mondta majd megigazította a haját. Szinte mindent elmondtam magamról, ami nem vall rám, mivel nem szoktam olyan könnyen megbízni az embereknek. Ashtonnak olyan dolgokat is meséltem amiről senki nem tud, szóval minden titkomat megosztottam vele.

 - Na most te mesélj valamit.- szóltam és most először a szemébe néztem. Valami volt a gyomrommal, mert azonnal össze szorult és köpni-nyelni nem tudtam. Ilyen még nem volt velem.

 - Régen versenyszerűen úsztam.-mesélte.- És évekig féltem a sötétben.-nevetett egy aprót, és most először vettem észre a cuki kis gödröcskéit.- Ja és utálom az olíva bogyót.

 - Az tök finom!- mondtam felháborodva.

 - Sosem szerettem.- vonta meg a vállát aranyosan. Pár percig csendben ültünk az eső kopogását hallgattuk.-Tizenhat évesen csókolóztam először.-mesélte.

 -Én tizenöt évesen.-mosolyodtam el vissza emlékezve arra mikor Dave megcsókolt. 

 Ashton a szemembe nézett és egyre közelebb hajolt hozzám. Nem tudtam mit akar. Az orrunk között már csak pár centi távolság volt. Ashton forró lélegzetét magamon éreztem, és édes illata elárasztott. Most meg fog csókolni? Vagy mi van? Nem mozdult csak a szememet vizsgálta. Vagy öt perce ebben a pózban voltunk és egyikünk sem mozdult. Azt akartam, hogy csokoljon meg.

 - Tudod.-szólalt meg. -Mivel megnyertem a fogadást mert te bealudtál... Meg kell tenned azt amit kérek.- mosolyodott el, és sejtettem mi akar.

 - Mit szeretnél?-kérdeztem suttogva. Még mindig pár centire voltunk egymástól.

 - Csókolj meg.- nézett a szemembe, majd a számra és újra a szemembe.

 - Ashton. -suttogtam. -Ez nem megy... Most nem.-hajoltam el. Pedig nagyon szerettem volna, de ezt inkább nem mondtam el neki.- A Dave ügy miatt... Nem vagyok túl rajta.- a szavamba vágott.

 - Megértem.- mondta csalódottan majd hátra dőlt, én meg tovább ültem és bámultam ki a fejemből. Elállt a vihar.

 - Én most megyek.- szóltam neki zavartan, majd meg sem vártam hogy reagáljon, felálltam és kimentem a szobájából, és átmentem az sajátomba.-Ez meg mi volt?- kérdeztem magamtól, majd ledőltem az ágyra. Ash majdnem megcsókolt. Ha vissza gondolok rá hogy milyen közel volt, vagy hogy milyen finom illata volt, rögtön bizseregni kezdek. De most semmit nem értek. Inkább megpróbálkozom vissza aludni, a gond csak az, hofy mindig az a kép játszódik le a fejembe, mikor Ash oda hajol hozzám. A plafont kezdtem el bámulni, és néha-néha hallottam pár dörgést, de az eső már elállt. A szemeimet alig bírtam nyitva tartani, kicsit később az álom magával is ragadt.

 Madár csicsergésre keltem. Szokásos módon megnéztem mennyi az idő (reggel  9:21), majd a fogkefémmel és fog krémemmel mentem a fürdő felé. Alaposan megmostam a fogaimat, majd egy gyors zuhanyzást ejtettem és felvettem egy fekete csőgatyát, és egy Miki égeres ujjatlan pólót, majd lementem a nappaliba, ami üres volt, így átmentem a konyhába megreggelizni. A konyhában viszont ott volt Michael.

 - Reggelt.- köszöntem neki mosolyogva, majd a hűtő szekrényből kivettem a tejet, megkerestem a müzlit, és megcsináltam a reggelimet, majd leültem egy bár székre elkezdtem enni.

 - Hogy aludtál?-kérdezte Michael.

 - Hát..- vissza emlékezetem arra mikor át mentem Ash-hez. Teljesen elpirultam.- Remekül, csak zavart a vihar.-mondtam és tovább ettem a müzlimet. Mike látta rajtam, hogy valami más is volt, így csak fürkésző tekintettel figyelt. Lassacskán kezdtek felkelni a többiek is.

 - Jó reggelt! -jött be tök vidáman Calum.

 - Mit vigyorogsz?- kérdeztem én is mosolyogva.

 - Ma felfogunk lépni.- mondta vidáman.

 - Az klassz.-mondtam bólogatva. A következő pillanatban pedig Luke és Ashton pontosan egyszerre léptek be a konyhába. Ashtonnal találkozott a tekintetünk, én meg abban a minutumban elkaptam a tekintetem.

 - Jó reggelt.- mondták egyszerre. Mind ketten Nutellás kenyeret csináltak maguknak. A levegőben kisebb feszültség jött létre, amit Luke meg is jegyzett.

 - Minden rendben? Tök fura vagy.-nézett rám Luke aggódva.

 - Tudod... Tegnap, Dave...-soroltam az okokat de rajtam kívül csak Ash tudta, hogy kamuzok, aki édesen elmosolyodott.

 - Jaj, ne törődj már vele. - mondta Luke, majd elkezdte szidni nem túl kedves szavakkal Dave-et. Gazdag szókincse van. 

 Mindenki leült az asztalhoz és míg a többiek beszélgettek én csöndben ettem tovább a müzlim ami nem akart elfogyni.

 - Ki mit csinál ma?- kérdeztem meg, miután végre abba hagyták a beszélgetést.

 - Hát este koncert így kettőre ott kell lenni... Szóval addig szerintem medencézünk meg ilyenek.-mondta Michael.

 - Te mit fogsz csinálni?- kérdezte Ashton.

 - Megyek veletek, de előtt körbenézek a városban.- válaszoltam Ashton kérdésére zavartan. 

 - Ez tök jó ötlet.- mondta Calum.-Menjünk mi is.- nézett rá Calum a többiekre. Kivételesen nem örültem annak hogy velem tartanak, szerintem érthető hogy miért.

 Luke, Michael és Calum kimentek a konyhából így csak én és Ashton maradtunk. Kivettem a tányéromat elmosogatni, de Ash kivette a kezemből, és ő folytatta a mosogatást.

 - Nem kell, majd én megcsinálom.-néztem a mellettem álló Ashtonra.

 - Nehogy már a vendég mosogasson.-csalt mosolyt az arcomra Ash.

 - Ami tegnap este volt...-kezdtem a mondatot, de nem nagyon tudtam befejezni.

 - Kettőnk közt marad.-mondta még mindig mosogatva. Az arca csalodott volt.

 - Mi marad kettőtök között?- jött be a konyhába Luke.

 - Az hogy Ashton nem szeret mosogatni.- próbáltam kitalálni valamit, és szerintem Luke bevette.

 - Ez nem is titok.- röhögött majd kiment.

 Felmentem a szobámba a táskámért, majd bele dobáltam a telefonom, egy rágót, a pénztárcámat, majd lementem és a nappaliban ülve vártam hogy a többiek is elkészüljenek.

 Úgy negyed óra várakozás után a fiúk is elkészültek, majd indulhattunk is.

 - Hová megyünk?-kérdezte Cal, miután kiléptünk a házból.

 - Megakarok nézni pár emlékművet.-válaszoltam miközben a telefonom egy folytában rezgett. Dave írt nekem vagy száz SMS-t de egyiket sem olvastam el.

 -Minden rendben?-kérdezte Michael.

 - Igen, de miért kérdezi meg ezt mindenki?- mondtam és egy kicsit felkaptam a vizet.

 - Mert tegnap Dave elég szemét volt.-mondta Luke. Nem reagáltam rá, csak tovább sétáltam. Miután lefényképeztem egy csomó régi épületet, a fiúk megunták és mindegyik a telefonján játszott.

 - Éhes vagyok.-mondta Luke.

 - Jess-nél mindig van egy müzli szelet.-mondta Ash.

 - Honnan tudod? -kérdezte Luke meglepett arccal.

 - Ő mondta.-válaszolt Ash. Igen tegnapeste tényleg meséltem neki magamról, és olyan dolgokat és említettem ami nem olyan lényeges, mint például ez. De ezek szerinte figyelt rám.

 - Menjünk el kajálni.- mondtam. Végre egy ötlet aminek mindenki örült.  Egy kis pizzériába mentünk, ami nagyon kis aranyos volt, mert az asztalok úgy néztek ki mint a pizzák.

 - Elmegyek a mosdóba addig rendeljetek nekem valamit.-szóltam a fiúknak majd elmentem a mellék helyiségbe. Elintézték a dolgomat majd az asztalunk felé mentem. 

 - Mond Jess, Ash honnan tud annyit rólad? - kérdezte Mikey mikor leültem.

 - Mire gondolsz? -kérdeztem vissza.

 - Azt hogy tudja melyik pizzát szereted, tudja mi van a táskádban. Már tök ijesztő.- mondta Michael.

 - Akkor négy sajtos pizzát rendeltetek nekem?- kérdeztem mosolyogva, és igyekeztem el kerülni a nyomozó Mikey-t.

 - Igen.- mosolygott Ashton a szemembe nézve. A gyomrom megremegett, és már nem is voltam éhes. Megjöttek a pizzák, de én egy szeletet is alig bírtam megenni, pedig imádok enni. 

 - Azt még megeszed? -kérdezte Calum, aki már benyomott egy egész pizzát.

 - Nem, tessék.- toltam elé.-Míg megeszitek én kimegyek.- mondtam és kimentem az étteremből, majd leültem egy padra. Ez az egész Ashton dolog olyan furcsa. Mindig rá gondolok. A telefonom megcsörrent, és meg sem néztem hogy ki hív, csak felvettem.

 - Igen?-szóltam bele.

 - Jessica, beszéljük meg...-szólt egy ismerős hang.

 - Dave. Én az életben nem megyek vissza hozzád .-mondtam lehunyt szemmel.

 - Csak hallgass meg.-mondta ideges hangon.

 - Van két perced.- mondtam semleges hangon.

 - Egyszer sem csaltalak meg. A csók amit láttál az az egyik jelenet volt a fogató könyvből.- Dave színészkedik.- Nem én csókoltam meg, hanem a szereplő..-próbálta elmagyarázni.

 - Dave. Ha így volt ha nem... Én most lezártam a kapcsolatunkat. Viszlát.-tettem le a telefont.

 A srácok kijöttek, majd indultunk a stadionhoz, ahol a koncert lesz. Sétáltunk mivel csak pár utcával van arrébb. Dave járt a fejemben. Meg Ash, meg a tegnap este. Nem értettem mi van. 

 - Ma mi baja mindenkinek?- csapta le a telefont Luke.- Mindenki tiszta hülye. Paul tök ideges mert egy órája ott kéne lenni. -mondta, majd gyorsabb léptekkel kezdett el menni. Öt perc alatt ott is voltunk. A srácok berohantak a hátsó bejáraton, míg én csiga lassan sétálgattam. Én is elértem az ajtóig, majd belépve, egy csomó intézkedő ember fogadott. A színpad felé mentem ahol most a srácoknak lesz majd fő próbájuk. Mikor megláttam mekkora nézőtér van, még a szám is tárva maradt. 

 - Beszélhetnénk?- kérdezte a hátam mögött egy hang.

 - Persze.-fordultam meg. Ashton fürkészett kíváncsian.

 - Gyere. - fogta meg a csuklóm és húzott maga után, majd a sminkes szobába belépve ellengette a karomat.-Ami tegnap volt...

 - Ashton.- néztem a földet.-Tudom mit akarsz mondani, azt hogy megbántad, és hogy nagy hiba volt és hogy ne mondjam el senkinek, meg csak kellett egy csaj... Végülis híres vagy én meg...-mondtam szomorúan.

 - Ilyen eszembe se jutott.- lépett közelebb, és a kezeit rátette a derekamra, mire bizseregni kezdtem.- Tegnap meg akartalak csókolni. Nem véletlenül, és legszívesebben elmondanám mindenkinek.- mosolyodott el és még közelebb jött. A csípőnk össze ért és megint olyan közel voltunk mint tegnap este.

 - Mivel tegnap nem tetted meg amit kértem a fogadás miatt.- suttogta és forró lélegzetét megint magamon éreztem.-bMegteszem én.-mondta és még közelebb jött. Orrunk már össze ért, és akkor...