14. Lift

Hey! Boldog születés napot az én kis manómnak <3 Boldogat Michael :D Tudom nagyon későn hoztam az új részt de semmi időm nem volt sorry :( de most itt van jó olvasást :3

 A szívem ezerrel vert. Hallottam ahogy a bejárati ajtó lassan kinyílik. Továbbra is a tévé felé szegeztem a tekintetem, de már nem nagyon figyeltem rá. Ashton a nappalin át, kiment a konyhába. Még csak rám se nézett, Calum felállt mellőle és kiment Ashton után. Halkan álltam fel és lopakodtam oda a konyha ajtóhoz, majd a fülemet az ajtóra tapasztva hallgatózni kezdtem. Tudom nem valami szép dolog, de kíváncsi vagyok.
 - Minden rendben haver ?-hallottam Calum aggódó hangját az ajtón keresztül. Ashton vagy nem válaszolt vagy nem hallottam mit mond. - Na, mi baj van?-kérdezte meg újból Calum. Megint nem jött rá válasz. Halk lépteket hallottam, mire vissza futottam a kanapéhoz. Ashton lépett ki a konyhából, majd megint rám sem nézve felment a lépcsőn. Nem értem, valami rosszat csináltam?
 Amint Ash felért a lépcső tetejére utána mentem.
 - Ashton !-kiabáltam utána mire megfordult és rideg tekintettel nézett rá. Az önbizalmam abban a pillanatban elszállt. Hirtelen nem tudtam mit kérdezzek tőle, csak lesütött szemmel álltam.
 - Igen?-kérdezte. Így még soha nem beszélt velem, sőt eddig szerintem senkivel se. Ahhoz képest hogy délután még megakart csókolni, most elég furán viselkedik. Nem láttam az arcán azt az édes mosolyt.
 - Minden rendben?- kérdeztem félénken, majd a zavartan a hajamba túrtam.
 - Persze, minden a legnagyobb rendben.- mondta lenéző tekintettel.-Ennyi? -kérdezte gúnyosan. A szemöldökömet felvonva néztem rá. Ashton megfordult és a szobájába lépve hangosan becsapta az ajtót maga után.
 Az ajtó előtt álltam vagy öt percig, majd én is bementem a szobámba. Felvettem a pizsim majd az ágyba ugorva (megpróbáltam) aludni.

 Az eső kopogására keltem. Lassan nyitottam ki a szemem, de amint eszembe jutott a tegnap este történtek, kipattantak a szemeim.
 A snoppy-s mamuszomba lépve lementem a nappaliba ami üres volt, bementem a konyhába ahol egy cetli várt a hűtőn. "Elkellet mennünk próbára, dél körül jövünk. Puszi: Michael.". Nos, most van tíz óra. Két óra múlva jönnek vissza. A cetlit férre dobva nyitottam ki a hűtő ajtót, majd kivettem belőle a nutellát, és megkentem vele egy szelet kenyeret.
 A szuper reggelim után felmentem a szobámba átöltözni. Ma kicsit hűvösebb van, így ezeket vettem fel :

Az egyik könyvet levettem az éjjeli szekrényemről majd lemenetem. A tervem az volt, hogy kiülök a kertbe és majd olvasok, de még mindig esett az eső, így a kanapén végig feküdve kezdtem el olvasni a Büszkeség és balítéletet. Már vagy négyszer kiolvastam, de számomra megunhatatlan egy könyv.

 Az ajtó csapódására eszméltem fel. Megjöttek. Mit sem törődve velük tovább olvastam a könyvet.

 - Szia Jess.- jött be mosolyogva Luke.

 - Szia.-köszöntem vissza a könyvből felnézve.- Milyen volt a próba?-kérdeztem, majd felültem.

 - Klassz, de tíz perc múlva interjút kell adnunk.- mondta izgatottan.

 - Megint itt hagytok?-csuktam össze a könyvemet.

 - De hogy is.-rázta meg a fejét.- Jössz velünk. A többiek a kocsiban várnak, na gyere.-állt fel mosolyogva. Nagyon hiperaktív volt. 

 Felkaptam a táskámat, bele tettem a könyvet, majd kimentünk a ház elé. A többiek tényleg a kocsiban vártak. Luke beszállt leghátra Ashton és Calum mellé, én meg Michael mellett foglaltam helyet.

 - Sziasztok.-köszöntem vidáman. Ashton kivételével mindenki vissza köszönt, még a sofőr is. 

 -Hagyjad, tegnap szakítottak Barbie-val, elég zaklatott...-súgta a fülembe Mikey. Szóval szakítottak. Akkor miért rám haragszik? A szivem összeszorult. Szószerint fáj, ahogyan velem viselkedik.

 A sofőr elindult. Az út csendben telt és tizenöt perc alatt ott is voltunk, természetesen elkéstünk.

 Az autó egy hatalmas üveg épület előtt állt meg. A fiúk mind kiszálltak majd az épület bejárata felé vették az irányt. Én utánunk futva mentem be az épületbe.

 - Jó napot.- köszönt a recepciós nő.-Önök a 5 seconds of summer?- kérdezte a nő mire a fiúk bólogatni kezdtek.-Remek már vártuk önöket. A 225-ös terembe lesz az interjú, a lift balra van.-mondta nő és már is egy másik ügyféllel kezdett beszélgetni. A Liftben csak heten férnek el, de rajtunk kívül voltak benne négyen. Luke, Calum és Michael azonnal beszálltak, így nekem és Ashton-nak nem volt hely.

 -Fent találkozunk.- vigyorgott Calum. Zavartan Ash felé pillantottam. Nem nézett rám, csak a lift hívó gombját nyomkodta. 

 A lift megérkezett. Ashton, egy pizza futár, egy harminc év körüli férfi, és én szálltunk be a liftbe. Rögtön benyomtam a kettes számú gombot, ami annyit jelentett, hogy a másodikra megyünk. Ashton mellett állva néztem ki a fejemből mikor a lift egyszer csak megállt és villany kialudt. Automatikusan felsikítottam. Ijedten néztem körbe, senki se tudta mi történt. A lift vész gombját benyomta, az amúgy tök fiatal pizza futár, majd hadarva magyarázni kezdett bele, hogy mi is történt.

 - Nyugalom, megnézzük mi a gond.- mondta válaszul a "vész gombban lévő férfi". Mindenki kapásból elővette a mobilját. Én Luke számát tárcsáztam és amint felvette, elmeséltem neki a történteket. Nos nem nyugtatott meg, csak simán kiröhögött, hogy milyen szerencsétlen vagyok. Idegesen tettem zsebre a telefonomat.

 - Ez nem lehet igaz.-ültem le a földre idegesen. 

 - Nyugi, legalább van pizza.-ült le a pizzát szállító fiú. Óvatos mosolyra húztam a számat. A pizza futár egy viszonylag magas, nem túl izmos, de annál inkább helyesebb 20 év körüli fiú volt. 

 Ashton szorosan mellém ült le, amit először furcsálltam, mivel egész nap bunkó volt velem.

 - Ashton, szerintem most lesz időd elmondani, hogy mi mi volt tegnap.-mondtam halkan. Ashton rám nézett, majd válaszra nyitotta a száját, majd meggondolta magát, és látványosan agyalni kezdett. Az arcát alig láttam, kevés volt a beszürödő fény.

 - Tegnap ugyebár haza vittem Barbiet.-kezdte mesélni, de még véletlenül se nézett a szemembe, vagy rám.- Nála voltak a szülei. Az anyja most látott először, és az apja pedig a rendező volt, akit már elég jól ismerek. Meghívtak vacsorára...-nézett maga elé mereven.- Nem mondhattam nemet. Megvacsoráztunk, majd Barbiet férre hívtam beszélni. Amint a szemébe néztem meghasadt a szívem, mert azt hitte, hogy szeretem. Nehezen, de elmondtam neki, hogy mi a helyzet.-mondta, majd fájdalmasan lehunyta a szemét.

 -És aztán? -kérdeztem vissza fojtott lélegzettel.

 - Pofon vágott. Az apja meg kidobott.-mondta azzal az unott tekintettel, amit ma egész nap az arcán viselt. Megértően a vállára tettem a kezem amit egyből lelökött. Még mindig nem tudom pontosan mi baja. 

 - És emiatt haragszol rám?-kérdeztem már idegesen. Ash nem válaszolt csak elfordult és elővette a zene lejátszóját és a fül hallgatót betett a fülébe és örült hangosan zenét kezdett hallgatni, még én is hallottam, hogy éppen melyik számot hallhatja.

 - Kérsz egy szelet pizzát?- kérdezte a pizza futár. Nem válaszoltam csak oda ültem mellé és elvettem egy szelet peppronis pizzát.

 - Köszi.- mosolyogtam rá kedvesen.

 Vagy másfél órája ülünk a telefonunk által megvilágított liftben , mikor egyszer csak elindult lift. Megkönnyebbült mosollyal álltam fel, ahogyan a többiek is. A lift megállt a másodikon, én meg aki már vagy ezer éve be lenne zárva, úgy rohantam ki belőle. Mögöttem Ashton jött búskomoran. Bementünk a 225-ös terembe ahol már nagyban folyt az interjú. A fiúk röhögve "üdvözöltek" minket, majd Ashton helyet foglalt és folytatodott az interjú.

Az interjút hamar lezavarták. A lépcsőn mentünk le (kizárt volt hogy még egyszer bele szálljak a liftbe), majd kimentünk az épületből, szakadt az eső, ezért az épület széléhez huzodtunk, és vártuk, hogy ide érjen a kocsi. De kocsi nem jött. Cal felhívta sofőrt, aki mint kiderült egy hatalmas dugó közepén áll. Közös megegyezés alapján, taxit hívtunk. A taxi negyed óra alatt ide ért, majd Michael, Calum, Like és Ashton a kocsi felé szaladt. Én meg ott maradtam az épület szélénél állva, nem férünk be mind a taxiba.

 -Jess, gyere már.-kiabált oda nekem Cal.

 -Nem férünk el.-ráztam meg a fejem.-Hívok másik taxit.-mondtam. A taxi ajtaja becsukódott, majd elindult. Azonban tíz méter után megállt. Ashton kiszállt a járműből és felém futott.

 - Megyek veled. -mondta komoran.-Nehogy eltévedj vagy ilyesmi.-tette hozzá. Gúnyos mosolyt húztam a számra, és nem szóltam semmit.

 A taxi megjött és Ashton és én beszálltunk hátra, Ash elmondta címet, majd indultunk is. Az út felénél ránéztem Ash-re aki éppen telefonozott.

 - Most elmondod mi bajod?- kérdeztem idegesen. Ashton rám pillantott, majd zsebre vágta a telefonját.

 - Hogy mi bajom.- röhögte el magát. Kérdőn néztem rá mire folytatta.- Nem te vagy az egyetlen aki nem tudja.-nézett a szemembe, ma először. A gyomromba pillangók költöztek be. A taxi leparkolt, Ash meg rögtön kiszállt

 - Állj már meg.-szóltam utána, majd én is kiszálltam. Hátra nézett, ott álltam a szakadó eső kellős közepén, ő meg a bejárati ajtó előtt. Nem érdekelt, hogy szétázom, hogy megfázhatok, és hogy szörnyen nézhetek ki. Ashton oda jött hozzám, pontosan elém állt.

 - Igen? -nézett gyönyörű zöld szemeivel az enyémbe.

 - Barbie-val végleg vége?- kérdeztem vissza fojtott hagon. Ash bólogatott. A tekintete az enyémet fürkészte, majd egyszer csak közelebb lépett, és ajkait az enyémre tapasztarra. Meglepett amit tett de persze viszonoztam a csókját. Ashton a kezét a derekamra tette, és közelebb húzott, mire belemosolyodtam a csókunkba. Nagyon romantikus volt a szakadó esőben csókolózni. Ash újból és újból megcsókolt és nem engedett el. A világ megfordult velem és alig álltam a lábamon. A csókunkat a taxis zavarta meg aki dudálni kezdett hogy fizessük ki. Ashton elhajolt tőlem és kifizette a taxist, majd a kezemet megragadva ujjait az enyémre kulcsolta és úgy mentünk be a házba. A nappali bejárata előtt rámosolyogtam Ashton-ra és elengedtem a kezét. Éreztem hogy rosszul esett neki a mozdulat így egy apró puszit nyomtam a szájára. Nem tudom, hogy most mi van. Járunk vagy nem? 

A nappaliba belépve a srácok fogadtak akik nagyban valami horror filmet néztek. A függönyök be voltak húzva, a lámpák meg le voltak kapcsolva. Amint felkapcsoltam a villanyt, a kanapén ülő fiúk összerezzentek, és nem túl kedves jelzőkkel illettek.

 Nem rajongók a horror filmekét, de a többiek rávettek, hogy nézzem velük, így leültem a kanapé szélére Ashton mellé, és úgy kezdtem el nézni a Parajelenségek 3-at. Már az első kép kockánál féltem.